Mennyire volt fontos neked ez a film?

Nagy álmom vált valóra a filmmel. Először is ugyanúgy el kellett nyernem ezt a szerepet, mint más színésznőknek. Ez annyira boldoggá tett, hogy akár gázsi nélkül is elvállaltam volna. Már a válogatásra nagyon alaposan felkészültem. Egy turkálóban találtam magamnak egy borzalmas 60-as évekbeli ruhát, megcsináltam a korabeli frizurát és sminket, és fogadtam egy színészmesterség-tanárt. Azt kell mondanom, hogy megérte. A hat hónapig tartó forgatás minden pillanatát élveztem.

Deenát, az énekesnőt testesíted meg 16 éves korától 36 éves koráig. Melyik életkort volt nehezebb eljátszani?

A 16 éveset. Felpörgött tinilányt kellett alakítanom, smink nélkül, vastag szemöldökkel és egy förtelmes parókával. Én civilben inkább visszafogott vagyok, csak a fellépéseimen vetkőzöm ki magamból. Olyankor belebújok a színpadi bőrömbe, akit Sashának hívok. Ő egy védőburok, általa gyűröm le a gátlásosságomat, félénkségemet.

Az álomlányokkal a menedzserük rosszul bánt, végül pedig becsapta őket. Te megbízol a menedzseredben és a csapatodban?

Az apukám a menedzserem, az anyukám a divatszakértőm, az unokahúgom az asszisztensem. Mindegyikük őszinte hozzám. Megmondják, ha valami rossz volt, nem néz ki jól, és ha valamiről az a véleményük, hogy nem tudom megcsinálni, illetve nem szabad megcsinálnom. Az én pozíciómban egyébként nagyon nehéz olyan embereket magam köré gyűjteni, akikben megbízhatok. A legtöbben a pénztől és a hírnévtől elvakulnak, és attól való félelmükben, hogy elvesztik az állásukat, többé nem tudnak teljesen őszinték lenni velem. Ha az ember egész álló nap azt hallja, hogy mennyire nagyszerű és szuper, akkor könnyen el tudja veszteni a realitásérzékét. Ha pedig ilyen módon csúszik ki alóla a talaj, akkor a lelkét is könnyen elveszítheti. A családomnak viszont nem mondhatom azt: na jól van, akkor most nem kapsz több pénzt, ki vagy rúgva.

Ki dönt azokról a dolgokról, amelyek a karrieredet érintik?

Én. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy mit akar az ember, és megtartani az ellenőrzést a saját karrierje fölött. Mert mindenkinek más a véleménye, és mindenki csak a saját hasznára gondol. A lemezcégek az énekesből terméket csinálnak. Az apukám viszont minden megkeresést elolvas, kiválasztja közülük, mi lehet számomra fontos, és õ kezeli a szerződéseimet is. Én pedig a legvégén rábólintok – vagy nem. Így megy 20 éves korom óta. Apunak hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy néha azt mondom: nem. Eltartott egy ideig, míg elfogadta, hogy a lánya nemet mond neki valamiben (nevet.)

Rögtön a Dreamgirls forgatása után felvetted legújabb lemezed, a B’Day anyagát. Az albumnak az az egyik érdekessége, hogy sem apukádnak, sem a lemezcégednek nem szóltál arról, hogy készíted. Mi volt az oka?

Apukám és a lemezcég határidőket tűzött volna ki, és ezt nem akartam. A film viszont inspirált, rengeteg ötletem volt. Úgy éreztem, stúdióba kell vonulnom. Két hét alatt 22 számot vettünk fel. Ennek ellenére egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy dolgozom. Nagyon-nagyon élveztem.

Barátoddal, Jay-Z-vel is tetszett a közös stúdió munka?

Ó, igen. Tulajdonképpen nem is volt betervezve, hogy a Déja Vu-t felrappeli majd a lemezemre. Teljesen spontán történt az egész. Jay-Z szerintem a legjobb rapper, a zenei ízlésem is az előnyömre változott, mióta ismerem. Egyszerűen ő a legjobb.

Igaz, hogy eljegyeztétek egymást?

Nem, nem igaz (nevet). Nem is élünk együtt. Persze egyszer majd szeretnék férjhez menni, és gyerekeket is akarok. A szüleim 26 éve házasok, ráadásul nagyon szoros a kapcsolatom a családommal. De azt már most biztosan tudom, ha egyszer gyerekeim lesznek, akkor sem szeretnék felhagyni, az énekléssel.

Van esetleg példaképed a showbiznisz párjai közül?

Gwyneth Paltrow és Chris Martin szerintem nagyon jól csinálják. Ők sikeresen távol tudják tartani a magán életüket a nyilvánosságtól. 

Hogyan kezdődött a nem mindennapi karriered?

Texasban nőttem fel. Hétéves koromban apukám egy karaokegépet ajándékozott nekem. Attól kezdve mindennap a szobámban énekeltem, majd fel is vettem a számokat. Aztán megírtam az első dalomat. Kilencévesen alapítottam meg a Destiny’s Child ősi formációját. 17 évesen megjelent az első saját számom a közös albumunkon. Ekkor már több díjat is bezsebeltem. Egyetlen dolog zavar csak: ha nem úgy néznék ki, ahogy, komolyabban vették volna a tehetségemet.

Mivel foglalkoznál, ha nem énekesnő lennél? Van ötleted?

Fodrász lennék a saját szalonomban (nevet). Az anyukám fodrsáz volt, mielőtt a stylistom lett, és velem együtt megalapította a House of Deréon divatmárkát. De az is lehet, hogy pszichológus lennék. Szeretek emberekkel beszélgetni, és megérteni, kitalálni, miért olyanok, amilyenek.

A teltebb nők példaképe vagy. Hogy tartod magad formában?

Egyáltalán nem tartom magam tökéletesnek. De a belső szépség nagy szerepet játszik nálam. Ha az ember jól érzi magát a bőrében, az a kisugárzásán is látszik. Balettozom és pilatest is űzöm. Egészségesen élek. Nem iszom alkoholt, nem dohányzom. Nagyon sok vizet iszom. Próbálok kevés édességet enni. Ha mégis elcsábulok, még több vizet iszom.

A Dreamgirls forgatásához kilenc kilót kellett fogynod...

Képzelheted, mennyire örültem neki… És tény: sokkal jobban szórakoztatott a 9 kiló visszaszedése. Az evés egyszerűen boldoggá tesz. Végre ehettem fánkot, nagyszerű volt. És végre visszakaptam a kerekded idomaimat. – amelyek hozzám tartoznak.

Forrás/fordítás: JOY